Mostanság nem divatos szamorodnit inni, és ennek nyilván megvannak az okai. Aki azonban kategorikusan elzárkózik valamitől, nagy hiányt szenvedhet.
Valahogy fura érzés, mikor egy francia emlékeztet bennünket arra, mink is van. Ahogy ez történik pl. Samuel Tinon és az édes szamorodni esetében is. „D’Une infinie complexité des vins de Tokaj” írja a hátcímkén, meg azt is, hogy „D’Une qualité sans parellie”. És bármily divatosak manapság a nem oxidált aszúk, Samuelnek igaza van.

Mert ez a szamorodni megtartotta a régiből azt, amitől szamorodni, közben pedig modern, egyensúlyos, nagyon szépen elkészített bor. Hihetetlen komplexitás, illatában az oxidáció pozitív, reszelt almás, diós jegyekben jelenik meg, aztán jönnek: szárított füge, mazsola, kis kávé, narancshéj, méz és dió ízben is. Szép hosszú lecsengés, a testhez illő savval és alkohollal, maradék cukorral. 4,5 csillag.

Szerző:

Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.