Végignyaltunk pártucat szekszárdi bort, mikor a borvidék Pesten járt bemutatózni. Hülyeség, de sokat számít az újonnan elkészült M6-os Szekszárdnak, így kb. másfél óra alatt vígan oda lehet döcögni, és eltölteni egy jó hétvégét.
Ahogy írtuk, szinte pofátlanság kihagyni, mikor ennyi szekszárdi pince Pestre jön, hogy megmutassa magát. A korábban kicsit Villány árnyékába szorult borvidék szépen kezd előtörni, a nagyok mellett felnőtt egy második, sőt, már egy harmadik generáció is, akik szenzációs és kitűnő árértékű borokat készítenek.

A teljesség igénye nélkül, ami nekem most nagyon tetszett:

Bősz Adrián Kadarka Fehér 2009
Heimann Viognier 2009
Dúzsi Siller 2009 (bizony, az első ilyen!)
Borműhely (Pálos Miklós) Campus 2009
Remete (Vesztergombi József) Kadarka 2007
Németh János Cabernet Sauvignon 2008
Mészáros Merops 2007
Borműhely Defacto 2007
Sebestyén Grádus 2007

Arra voltam kíváncsi, mit gondolnak ők a borvidékről, melyek a kedvenc fajtáik?

Szerző:

Kántorbandi

Forrás:

http://borravalo.hu/?p=3904

A Törley cégcsoport termékei idén is sikert arattak három igen nívós nemzetközi borversenyen. Május 18-án, a Londoni Nemzetközi Borvásáron (London International Wine Fair - LIWF) hirdették ki a Decanter World Wine Awards, az International Wine Challenge és az International Wine and Spirit Competition borversenyek eredményeit.

Decanter World Wine Awards 2010

A világ egyik vezető és nagy elismertségnek örvendő borszakmai magazinja minden évben megrendezi a Decanter World Wine Awards borversenyét, mely idén április 26-30-ig került megrendezésre. Ezen a borversenyen idén a Törley cégcsoport termékei 8 bronzérmet és 9 oklevelet nyertek el.

Bronzérmes termékek:

• Törley Gála – Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Chapel Hill Sparkling Chardonnay Brut - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Monte Cappella Sparkling Pinot Grigio - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Campanula Sparkling Pinot Grigio Brut – Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Szent István Korona Irsai Olivér 2009 – Szent Korona Pincészet Kft.

• Campanula Pinot Grigio 2009 – Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Campanula Pinot Noir 2009 – Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Donatello Pinot Grigio 2009 – Szent Korona Pincészet Kft.

Okleveles termékek:

• Törley Fortuna – Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Chapel Hill Sparkling Pinot Grigio Brut – Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Francois President Brut 2006 – György-Villa Pincészet Kft.

• Francois President Rosé Brut 2006 – György-Villa Pincészet Kft.

• Campanula Sparkling Pinot Noir Rosé Brut- Törley Pezsgőpincészet Kft.

• György-Villa Collection Pázmándi Pinot Noir Rosé 2009 -György-Villa Pincészet Kft.

• György-Villa Collection Etyeki Sauvignon Blanc 2009 - György-Villa Pincészet Kft.

• Chapel Hill Sauvignon Blanc 2009 - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Monte Capella Pinot Grigio 2009 - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

International Wine and Spirit Competition (IWSC)

Az angliai Surrey-ban 40. alkalommal került megrendezésre az 1969-ben alapított International Wine and Spirit Competition nemzetközi borverseny, ahol egy rangos zsűri a világ összes tájáról nevezett borokat bírálta. Ezen a borversenyen idén a Törley cégcsoport termékei 3 ezüst- és 7 bronzérmet nyertek el.

Ezüstérmes termékek:

• Campanula Sparkling Pinot Noir Rosé - Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Chapel Hill Sparkling Chardonnay Pinot Noir - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Viale Mandolato Zenit 2009 - Szent Korona Pincészet Kft.

Bronzérmes termékek:

• Törley Chardonnay Brut 2006 – Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Monte Cappella Sparkling Pinot Grigio - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Chapel Hill Sweet Sparkling - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Monte Cappella Pinot Grigio 2009 - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Donatello Pinot Grigio 2009 - Szent Korona Pincészet Kft.

• Campanula Pinot Noir 2009 - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• György-Villa Collection Etyeki Sauvignon Blanc 2009 - György-Villa Pincészet Kft.

International Wine Challenge (IWC)

Londonban, idén április végén 27. alkalommal került megrendezésre az International Wine Challenge nemzetközi borverseny. Ez az egyik legnagyobb mintaszámú verseny a világon, hisz 46 országból több mint 9000 bort neveztek be. Ezen a borversenyen idén a Törley cégcsoport termékei 3 bronzérmet és 6 oklevelet nyertek el.

Bronzérmes termékek:

• Törley Gála – Törley Pezsgőpincészet Kft

• Campanula Sparkling Pinot Noir Rosé - Törley Pezsgőpincészet Kft.

• Viale Mandolato Zenit 2009 - Szent Korona Pincészet Kft.

Oklevelek:

• Chapel Hill Sparkling Chardonnay Pinot Noir - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Monte Cappella Sparkling Pinot Grigio - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• György-Villa Collection Etyeki Chardonnay 2009 - György-Villa Pincészet Kft.

• Szent István Korona Etyek-Budai Irsai Olivér 2009 - Szent Korona Pincészet Kft.

• Campanula Pinot Noir 2009 - Balatonboglári Borgazdaság Zrt.

• Donatello Pinot Grigio 2009 - Szent Korona Pincészet Kft.

Apró, ám emlékezetes figyelmességgel kedveskedik az Egerben házasságot kötőknek az Egri Borút Egyesület: pünkösdtől a párok egy-egy palack díszdobozos Nászbor 2010 elnevezésű nedűt is hazavihetnek
Bíró József, az egyesület ügyvezető alelnöke:
A „Bor Éve Eger 2010” sorozat apropóján megszervezett akcióban összesen nyolc pincészet vesz részt, ők biztosítják a különböző fajtájú borokat, amelyet a hivatalos ceremóniát követően vehet át a boldogító igent kimondó pár.



Grafika:
Moongoose Creatives

 

Bár a magam részéről már jártam Tokaj-Hegyalján, de Tokaj-Hegyalja még sohasem járt nálam. Egészen eddig. Pár hete ugyanis az a szerencse ért, hogy házhoz jött a borvidék 15 pincészete, Sándor Zsolt vezetésével begördült szülővárosomba, Székesfehérvárra a Tokaj Grand Tour csapata. Egészen más érzés, ha az ember az otthonába vár valakit, talán picit jobban izgul, mint máskor. Valahogy emelkedettebb a hangulata is annak – jelen esetben nekem - aki egy nyugodt, beszélgetős, „szülői házas” ebéd után kerekedik fel, hogy a szombat délutáni napsütésben elsétáljon a jól ismert város macskaköves óvárosán keresztül az esemény helyszínére.

Sándor Zsolttal, a rendezvény főszervezőjével már a hotel előterében összefutottam, lelkesen fogadott, és osztotta meg velem gondolatait a bor és a kultúra összefonódásának lehetőségeiről, a Grand Tour kezdeményezés jövőjéről. Aztán elnézést kérve szaladt tovább, mert kezdetét vette a kóstoló, csörrentek a poharak és egyre hangosabban morajlott a tömeg, melynek egy része - velem együtt - egy konferenciaterembe húzódott.

Na nem valamiféle különcködés gyanánt, hanem hogy meghallgassuk dr. Rohály Gábor „Hogyan kóstoljunk Tokajit?” című előadását. A Tokaj Grand Tour állomásain ugyanis soha nem maradnak borkurzus nélkül a látogatók, a kóstoló megnyitása előtt 1 órával minden alkalommal lehetőség nyílik egy alapos kiképzésen való részvételre, ahol a borokat nemcsak érezni tanulhatjuk, de érteni is. Az előadás legfőbb üzenete, hogy a tokaji nedűk valamennyi rezdülésére figyelnünk kell, meg kell ismernünk valamennyi arcát, csakúgy, mint egy jó barát esetében. Tehát ne ítélj elsőre, és ne tévesszen meg a múltból itt ragadt és csupa félreértésre okot adó „édes” szó. A kézműves borok minden apró, cizellált részletében ott bujkál Tokaj-Hegyalja, és hogy ezt gyakorlatban is érzékelhessük, számunkra – egyelőre nem hivatalosan – dr. Rohály Gábor vezetésével megkezdődött a kóstoló.

A teljes cikk tovább olvasható itt:
http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=3640

Ma ott tartunk, hogy választani kell: vagy csúcsminőségű  borokat készítünk, vagy különböző  hivatalokban rostokolunk
mondta a Demokratának Demeter Zoltán  tokaji borosgazda, a Borászok 12 pontja című kiáltvány megfogalmazója.

- Nemrég közzétett pontjaiból egy sok sebből vérző ágazat képe rajzolódik ki. Kívülről pedig úgy tűnt, fényesen ragyog a magyar borászat csillaga. Baj van?

- Ragyogna, csak egy kis szél kellene, ami szétfújja a sötét fellegeket. Lehet, hogy kívülről nem látszik, de mára olyan helyzetbe került a borásztársadalom, ami lehetetlenné teszi a további kibontakozást. Az adminisztratív környezet gúzsba köti az alkotni vágyó embereket. Az elmúlt húsz évben elképesztő áldozatvállalással, erőfeszítéssel, megszállottsággal értékeket létrehozó borászokat ma az állam nemhogy nem ismeri el, de szinte bünteti. Egy Rókusfalvy Pál által összehívott tavaly év végi etyeki találkozó nyomán fogalmazódott meg bennem a tucatnyi javaslat a minimálisan szükséges változtatásokra. Ehhez nagyon sokan csatlakoztak, borászok, egyéb szakmabeliek és mások, akik tudják, hogy a tét a magyar bor túlélése, illetve méltó helyének ismételt elfoglalása a világban.

- Miért véli úgy, hogy a borászatot kiemelt mezőgazdasági ágazatként kell kezelni?

- A bor nagy adománya, hogy közösséget szervez maga köré. Voltaképp ez adja lényegét. És ezért van nagyon fontos társadalmi, sőt lélektani szerepe. Látja, máris eltérünk a mezőgazdaság fogalmától. Tudomásul kell venni, hogy a bor nem pusztán termék, a borászat nem csak egy mezőgazdasági ágazat, hanem olyan spirituális tartalmakat is hordozó alkotó, teremtő tevékenység, mely képes meghatározni egy ország arculatát, hangulatát. Kihat a turizmus egészére, hiszen aki bort kóstol, pincét látogat, az valahol megszáll, étkezik, megnéz egy kiállítást, esetleg színielőadást, és így tovább. És ebből máris világos, hogy a borászat egy szervesen összefüggő összetett rendszer központi ágazata. Azt se felejtsük el, hogy a borászat a vidéki táj látványa szempontjából is jelentős. Nem mindegy, hogy az utazó gondosan művelt, rendezett szőlőültetvényeket lát, vagy elhanyagolt, gazos hegyoldalakat.

- A 12 pont a következő évtizedek borászati programja?

- Nem venném magamnak a bátorságot, hogy programot hirdessek, elvégre nem vagyok politikus. Érdekes, hogy ahányan olvassák, annyiféleképp értelmezhető: valakinek tanácsok gyűjteménye, mások segélykiáltásnak érzik, s akadnak, akik az állammal folytatandó szakmai párbeszéd kezdeményező lépését látják benne. Lehet, hogy e beszélgetés végére újabb értelmezés kristályosodik ki, hiszen bennem is folyamatosan alakul, érlelődik a dolog. Az biztos, hogy eddig ilyen tömény egyértelműséggel nem bukott felszínre a problémák sokasága. A lényeg, hogy felhívjuk a közvélemény, a szakma és persze a törvényalkotók figyelmét az akadálymentesítés szükségességére. Ehhez csak állami akarat szükséges.

- Mik a legfőbb problémák?

- Az elmúlt húsz évben hősies áldozatvállalással gyakorlatilag teljesen megváltozott a kommunista évtizedek által legyalázott magyar borminőség. Ma már letagadhatatlan, hogy a Kárpát-medencében egyedülálló termőhelyek találhatók, melyek a világ bármely csúcsborával egyenrangú nedűket képesek adni, és még csak az út elején járunk. Ez nem üres rátartiság, hanem a nemzetközi borvilág elitje, például a Master of wine-cím kevés birtokosa által is igazolt tény. A magyar borászok képesek világszínvonal felmutatására, sikerült bebizonyítani, hogy Magyarország nem véletlenül volt évszázadokig a világ egyik vezető bortermelője. Ennek ellenére itthon folyamatosan korlátokba ütköznek a borászok. Húsz év küzdelme közben az alkotó munka mellett kifejlődött és burjánzik egy olyan adminisztráció, mely lehetetlenné teszi a magyar csúcsminőség valódi sikerre vitelét. Ez körbefonta és fojtogatja a szakmai munkát. Nincs idő körülményesen bogozgatni, egyetlen határozott mozdulattal le kell vágni, el kell távolítani az alkotás útjából. Ha nem így teszünk, a következő húsz év eredménytelensége megjósolható.

- Miben nyilvánul meg a túladminisztráltság?

- Az állam intézményeinek az a feladata, hogy ha egy vállalkozó megjelenik valamely hivatalban, őt a lehető leggyorsabban kiszolgálják, hogy visszatérhessen a munkájához, és megtermelhesse a versenyszférában azon javakat, melyekből az állami széfra alkalmazottainak fizetése származik. Ma ez nem így van. Olyan szabályok közé szorították a borászatot és általában a vállalkozásokat, melyek életszerűtlenek, sokszor érthetetlenek, betartásuk pedig rengeteg időt és energiát emészt fel, elvonva a figyelmet a munkától. Az állam ma gyanakodva tekint az alkotó emberre, saját tehetetlenségét és gyengeségét értelmetlen paragrafus-gyártással kompenzálja. Ezek egyik típuscsoportját azon jogszabályok jelentik, melyek abból indulnak ki, hogy a borászok, és egyáltalán a vállalkozók csalni, szélhámoskodni akarnak. Ideje a szabályokat végre a tisztességes emberekhez igazítani. A borászok nem az állam ellenségei. Ha száz emberből kettő csibészkedik, akkor őket szigorúan meg kell büntetni, de a többieket békén kell hagyni. A másik jellemző bürokrácia-háló szétaprózza az ügyintézést és ezáltal időt rabol. Egy borászat esetében a szőlőtermesztéstől a borkészítésen, a palackozáson, a könyvelésen és a marketingen át az értékesítésig minden egységes egészként kezelendő, nincs idő arra, hogy a vonatkozó ellenőrzési folyamatok során fölösleges köröket fussunk. Ez anyagilag is komoly teher, hiszen rengeteget utazunk, mire minden hivatalban aláírunk, igazolunk, lerovunk, befizetünk, és persze fejben tartjuk, hol mikor van ebédidő, ügyfélfogadás, nyitva tartás, hogy ne kelljen még azt is kivárni. Senki ne mondja nekem, hogy ez normális. Miért nem tud úgy működni ez a rendszer, hogy annak elemei összekapcsolódjanak, egy menetre rövidítve az ügyintézést? Miért nem lehet egységes ügyfélfogadási időt kialakítani a közigazgatási intézményeknél a polgárok idővagyonának védelme érdekében? A 12 pont egyike a támogatások igénybevételének egyszerűsítése. Miért nem lehet kiépíteni egy olyan elektronikus rendszert, melynek segítségével egyetlen kódszám bemondása nyomán egyetlen gombnyomással beadható egy adott támogatási kérelem? Hogy lehet az, hogy a vállalkozói igazolványom hitelességét nem tudják az ország bármely pontján egyetlen gombnyomással igazolni, csak ott, ahol kiváltottam? Hogy működhet úgy bármilyen hivatalos szerv, hogy soha senki nem tudja, adott kérdésben ki az illetékes? Ezernyi ilyen kérdés merül föl. El ne felejtsem a „jöjjön vissza holnap” típusreakciót! Hogy lehet így dolgozni? Ma ott tartunk, hogy választani kell: vagy csúcsminőségű borokat készítünk, vagy különböző hivatalokban rostokolunk. A kettő kizárja egymást.

- A hegyközségi törvény javasolt átalakítása segítene?

- Jelentős könnyebbség lenne. A hegyközségeket oly módon kellene átformálni, hogy elláthassák a borászati közigazgatást: a mennyiségi és minőségi ellenőrzést, az eredetvédelmet, a területi klasszifikációt, és így tovább. Ma némileg identitászavarban szenvednek, mert egyrészt borász-érdekképviseletként működnek az állam felé, másrészt az állam feladatokat ró rájuk a borászokkal kapcsolatosan. Jogállásukat, hatáskörüket egyértelműsíteni kell. Ugyancsak létfontosságú a borászati kutatás, oktatás megújítása. Saját bőrömön tapasztalom, hogy számos felmerülő szakmai kérdéssel nincs kihez fordulnom. A borászok többsége maga kísérletezik, ami idő- és pénzigényes, mert egy kérdésre adott esetben csak a következő szüretkor érkezik válasz. Valaha világhírű szakembereink voltak, az állam sok pénzt fektetett a kutatóintézetekbe, s arra is volt ember, hogy a nemzetközi irányokat, folyamatokat figyelje, hogy ezzel is segítsék a hazai pincészeteket. A versenyszféra és a tudomány között folyamatos párbeszédre van szükség, hiszen a tudás folytonosságának sok évtizednyi megszakadása korábban már megválaszolt kérdéseket újra időszerűvé tett. Szintén közigazgatási kérdés és ezért állami feladat az épített környezet védelme, a kultúrtáji arculatok megóvása. Ma e téren borzasztó állapotok uralkodnak, bárki azt épít, amit és ahol akar. A legváltozatosabb homlokzati színkavalkáddal a mi országunk szégyenkezik egész Európában. Elszomorító, hogy ez még műemléki környezetben is megtörténik.

- Érzékeny kérdés az alkalmi munkavállalók ügye…

- Itt is azzal kell szembesülni, hogy az állam eleve rosszat feltételez az emberekről. Meg kell érteni, hogy alkalmi és idénymunkával hatalmas, akár szakképzetlen tömeget lehet megmozgatni, bevonni az értelmes értékteremtésbe. Vagyis nem csupán adóról és járulékokról van szó, hanem fontos társadalmi kérdésekről is. Ezen kívül a szüret jellegzetesen közösségteremtő, -erősítő esemény, ilyenkor hagyományosan összejönnek a családok, a barátok, és amellett, hogy dolgoznak, lelkileg feltöltődnek. Egész falvak épültek fel úgy, hogy a családok segítettek egymásnak alapozni, falat húzni, tetőt ácsolni. Az alapvető emberi szolidaritást, segítségnyújtást büntetni félelmetes gondolat. Ijesztő, amikor az emberek elbújnak a szőlőben, ha felbukkan egy sárkányrepülő az égen. Véleményem szerint az államnak nem az a feladata, hogy polgárait ellenfélként kezelje, hiszen ők alkotják, hanem az, hogy lehetőséget adjon nekik az értékteremtő, hasznos életre és ezáltal a sikerre, a boldogulásra, a boldogság megtapasztalására.

- Meg tudja mondani, mi lett azzal a pénzzel, amit a borászok befizettek a nemrég megszűnt állami Magyar Bormarketing Nonprofit Kft.-nek?

- Fogalmam sincs, pedig minden egyes palack után 8 forintot kellett befizetni e célra, ez évente tudtommal több mint egymilliárd forint volt. Nem tudom, hol ez a pénz, ki kezeli. Sőt, azt sem, hogy miért szűnt meg a Bormarketing Kft. Szerintem jól működött, ha nem is hibátlanul. A cég tevékenységének eredménye érzékelhető volt, külföldön is elkezdtek érdeklődni irántunk neves szakmai körök. A magyar bor sikere, ahogy mondtam, az egész országnak jó, hiszen Magyarország egyik arculatformáló lehetőségéről van szó. Ha kell, akár külföldi szakemberek munkájára is kell támaszkodni annak érdekében, hogy a magyar bor elfoglalhassa méltó helyét Európa élmezőnyében. Ha tetszik, ha nem, a folyamatosság 40-50 éves megszakadása eltávolított minket a legnevesebb ítészek köreitől. Szerintem kétféle bormarketing létezik: jó esetben az asztal körül ülők ismerik egymást és a termelőket, ezért minden erejükkel a borra tudnak összepontosítani. A mi esetünkben az energiát abba kell fektetni, hogy megtaláljuk a megfelelő asztalokat és embereket. Ha ez sikerül, a bor magától dolgozni kezd. Vagyis vissza kell verekedjük magunkat a világ köztudatába, de nem csak a szakma jelesei tekintetében, hanem a szélesebb közvélemény esetében is. Ehhez kell megtalálni a hatékony eszközöket, akár rendhagyókat is. Miért ne bukkanhatna fel például egy James Bond-filmben egy palack jóféle tokaji bor? Célul kell kitűzni, hogy a világban megjelenő borászati szakkönyvek hazánkat ne „egyéb bortermő helyek” címszó alatt említsék, hanem önálló fejezet legyen a „Magyarország bortermelése”.

- James Bond? A borfogyasztás és a járművezetés viszonyának összehangolása kényes kérdés.

- Csak kényes kérdések vannak. E témakör is az állam és polgára viszonyát feszegeti. Ma zéró tolerancia van életben, aminek az a filozófiája, hogy meg kell előzni az esetleges bajt. A törekvés érthető, az eszköz szerintem téves. Számos európai példa igazolja, hogy megengedőbb, életszerűbb szabályozással, a polgárok felnőttnek tekintésével is biztonságosak a közutak. Lehet vasszigorral büntetni a semmit, de ettől nem lesz élhetőbb az ország. Egy üzleti vagy családi vacsorához, egyáltalán, a gasztronómiához hozzátartozik egy pohár bor. Ez építi az általános kulúrát. Felnőtt, felelős embereknek kell tekinteni a polgárokat, és persze ha valaki hibázik vagy bűnt követ el, akkor büntetni kell. A borásztársadalom nem fedezet nélkül kér segítséget, hiszen a magyar vincellérek már bizonyítottak, a világszínvonal megszületett, ott van a poharakban. Pontosabban ott lehetne, ha az adminisztráció ezt nem akadályozná. Most az államon a sor, hogy bebizonyítsa, valóban a magyar borászok, a magyar emberek érdekében munkálkodik. Például megállíthatná a szőlőterületek csökkenését.

- Hogyan?

- A XIX. századi forrásokban 600 ezer hektárról olvashatunk, a filoxéra pusztítása után, de még a trianoni békediktátum előtt ennek közel fele volt meg, az ezredforduló tájékán a megcsonkított országban 120 ezer hektáron termesztettek szőlőt, s az uniós csatlakozási szerződés is 100 ezer hektárt engedett. Ma már nagyjából csak 70 ezer van meg, és a zsugorodás folyamatos – ezen is változtatni kell adminisztratív eszközökkel. Magyarország minőségi szempontból a világ egyik vezető bortermelő hatalma, legalábbis az lehetne, s egy ilyen ország nem engedheti meg magának, hogy a birtokában lévő kincstől ily módon megfossza önmagát. Páratlan adottságú termőhelyeink vannak, melyek sokféle, akár fél, harmad, negyed hektáronként változó stílusú egyedi bort képesek adni. Szédítő lehetőségeink vannak a dűlőszelekció terén, csak hagyni kell élni velük a borászokat. Nagyon visszafogottan és megengedően fogalmazok, ha azt mondom, e területek védelme kötelességünk, s ha ezt nem teljesítjük, az akár a bűn kategóriáját is kimeríti. Makacsul nem vagyok hajlandó rosszindulatot feltételezni senkiről; ha nem így tennék, sokat idegeskednék, az pedig ellehetetleníti a munkámat. Tehát maradjunk annyiban, hogy a mára kialakult borzasztó helyzet oka hozzá nem értés, butaság.

- Nagyvonalú álláspont. Heteken belül új kormánya lesz Magyarországnak, az Országgyűlésben pedig immár borász honatya is van a villányi Tiffán Zsolt személyében. Ez kedvező csillagállás?

- Nagy öröm és jelentős előrelépés, hogy egy szakmabeli immár a Parlamentben képviseli a borászok, pontosabban a magyar bor érdekeit. Zsolttal állandó kapcsolatban vagyunk, maga is csatlakozott a 12 ponthoz. Az sem titok, hogy egy korábbi találkozón Orbán Viktor nyitottan és egyetértőleg fogadta kezdeményezésünket, így a politika jövőbeni viszonyulását illetően derűlátó vagyok. Persze a borásztársadalomnak is van feladata. Rengeteg szakmai szervezet, testület létezik, de kellene egyetlen olyan csúcsszerv, mely átfogó illetékességgel tárgyalhat az állam intézményeivel. Nekünk is hatékonyabban kell szerveződni, képviselni érdekeinket. Elsősorban rajtunk múlik, sikerül-e részletesen kibontani, majd megfelelő jogi környezetbe helyezni a 12 pontot. A szakmán belül egyetértésre, egységes fellépésre van szükség, ami persze viták nyomán alakulhat ki. Bízom benne, hogy sikerül ezt megteremteni, és végre szabadon alkothatunk.

Ágoston Balázs

2010.05.05.

Borászok 12 pontja

1. A szőlészet és borászat kiemelt mezőgazdasági ágazatként történő kezelése.

2. A bor jövedéki- és termékdíj szabályozás jelenlegi formájának megszüntetése.

3. A hegyközségi törvény és rendtartások újragondolása.

4. A kutatás és az oktatás megújítása.

5. A mezőgazdasági alkalmi munkavállalás egyszerűsítése.

6. A forgalomba hozatali engedélyezés európai normákhoz igazítása.

7. A támogatások igénylésének egyszerűsítése.

8. Kormányzati tanácsadó bortestület létrehozása.

9. Országos bormarketing kialakítása az árubor termelők felügyeletével.

10. Szőlő- és bortermelő  települések építészetének különleges felügyelete.

11. Saját készítésű párlat és pezsgő forgalmazási lehetőségének egyszerűsítése.

12. A borfogyasztás és gépjárművezetés viszonyának ésszerű szabályozása.

A 12 ponthoz csatlakozni lehet a www.boraszok12pontja.com internetes oldalon, illetve a  boraszok12pontja@gmail.com Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Demeter Zoltán

1966-ban született Sátoraljaújhelyen.

Szakmai tanulmányait a budapesti Kertészeti Egyetemen, valamint az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában folytatta.

1993 óta Tokaj-Hegyalja borászati életének szereplője, több külföldi tulajdonú pincészet elindításában közreműködött.

1996-ban alapította meg saját pincészetét, 2007 óta kizárólag ebben tevékenykedik. Szőlőterületei Tokaj, Mád, Rátka, Bodrogkeresztúr és Sátoraljaújhely határában találhatók összesen 7 hektáron.

Borászati filozófiája szerint a boroknak a termőhely egyediségét kell kifejezniük, ennek jegyében drasztikus hozamkorlátozással készíti dűlőszelektált száraz tételeit, illetve főborait és aszúit.

2007-ben elnyerte a vincellérek által megítélt Borászok borásza-díjat, a Borbarát magazin Top 12 szavazásán pedig pincészete bizonyult a legkedveltebbnek.

2009-ben megkapta a Vinum Praemium Alapítvány Magyar Borért-különdíját.